Újrakezdők

Boldog Új Évet! Szólj hozzá!

Boldog Új Évet!

By: konya.aniko 2018. december 30.

Nem nagyon akartam évzáró bejegyzést írni. Nem azért, mert idén nem történt semmi említésre méltó. Dehogynem! Csak éppen még fel sem fogtam, hogy vége az évnek. Túl gyorsan megy az idő. Mi van ha legközelebb arra eszmélek fel, hogy elment mellettem az élet? Még annyi mindent nem éltem meg, még annyi mindent nem láttam, és még egy csomó dolognak előttem kell állnia. Nem akarok belefásulni a mindennapokba, és zombiként járni-kelni a világban. A Maslow-piramist biztos ismeritek. Szerintem valóban ezek a legfontosabb szükségletek, de a sorrend túl merev. Nem feltétlenül így van mindenkinél. A katalízis-modellről hallottatok már? Túl jól én sem ismerem, de ahogy beleolvastam, van benne valami.

De hogy 2018-ról is beszéljek. Nem volt könnyű ez az év sem, mégis az eddigi legjobb volt. Mostanra értek be azok a változások, amiken az elmúlt években dolgoztam, és amiken mások dolgoztak rajtam (hát ez így elég furán hangzik. Terapeutákra gondolok). Továbbra is sok hibám van persze, és ez mindig így lesz, ettől vagyunk emberek, de már pontosan tudom és érzem, mi az ami fontos, ami számít. Olyat adott ez az év, amit a korábbiak soha. Elmondhatatlanul hálás vagyok. Az új ingerekért, az élményekért, az érzésekért, amik soha ilyen intenzívek nem voltak még. Sokat tanultam idén a kötődésről. Nem azért vannak problémáim vele, mert hiányoznak az érzések. Ellenkezőleg. Pont azért, mert rengeteg érzésem van, erős érzések, és néha egymásnak ellentmondóak. De még a legsötétebb pillanatomban is szeretek, csak éppen ha fáj valami, vagy félek valamitől, akkor támadok, vagy védekezek és menekülök.

Nagyon sok mindent elengedtem ebben az évben, sok mindentől elbúcsúztam, és van olyan ember, akit kizártam az életemből. Nem értett meg (meg sem próbálta), hátba támadt, ellenem hergelt számomra fontos embereket, és olyan fájdalmat okozott pusztán a szavaival, hogy nem kaptam levegőt, majd mikor újra elkezdtem lélegezni, már tudtam, hogy nem csak szülővárosomat hagyom magam mögött, hanem őt is. Már nem fáj, ha eszembe jut, de nem szívesen emlékszem rá. Megingatott a hitemben (az önmagamba vetett hitemben). De ebből is lehet tanulni.

Ahogy ezt leírtam, tűzijáték kezdődött az utcában. Azért ez elég jó befejezés és kezdés. Legyen ilyen 2019! Nagyon boldog új évet kívánok nektek! 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://ujrakezdok.blog.hu/api/trackback/id/tr3014524346

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.